Előző rész.

Hallottál új klónokról, akik felbukkannak majd a 2. évadban?
Tatiana: Klónokról szóló sorozatról beszélünk, szóval igen, valószínűleg lesz ilyen. De nem tudok részleteket, ami frusztráló, mert szeretnék dolgozni rajtuk egy kicsit. De teljes mértékben megbízom a srácokban, akik az ötleteket adják. Mindig remek lesz a végeredmény. Őket is érdekli a forma és a karakterek kibővítése, úgy gondolom, benne lesznek bármiben.

Melyik klónt volt a legnehezebb eljétszani?
Tatiana: Mindegyikük másféle kihívást jelentett. Rachel a végén elég ijesztő volt, mert addigra már megalapoztam és jól kiismertem a többieket. Úgyhogy ijesztő volt valaki újat behozni. Mindegyikük kihívás. Akár akcentusról vagy testbeszédről van szó, egy fontosabb eseményről az életükben, mindig van bennük valami egyedi amin dolgoznom kell, ami nem én vagyok, és van részük, ami én vagyok, és ez segít belehelyezkedni a karakterbe.

Számomra az volt a leglenyűgözőbb, ahogy a Sarah-t eljátszó Alisont alakítottad.
Tatiana: Igen! [nevet] Úgy gondolom, abban a helyzetben ő is lenyűgözte önmagát.

Biztosan érzékeny téma, de beszéljünk az Emmy díjról.
Tatiana: Ó, annyira nem érzékeny téma. Tényleg nem, mert nekem az egész Emmy dolgot más emberek hozták. Nem úgy ment, hogy megcsináltam az Orphan Blacket, aztán azt mondtam: [beképzelt hangon] "Alig várom már, hogy Emmy díjra jelöljenek." Inkább ilyesmit mondtam: "Nagyon izgalmas munka számomra. Remélem, átvészelem a napot anélkül, hogy kidőlnék." Ez az egész csak külsőség. A támogatás és a rajongók, akik dühösek miatta, nagyon kedves. De valójában a díjak másról szólnak. Remek lehetőségek, ajtókat nyitnak meg a színészek előtt, de túl sokat aggódni miattuk - kissé furcsa. Az orvosok sem kapnak díjat azért, amiről az egész világ tud. Butaság. Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, de nem erről szól.

Most, hogy ennyi rajongótok van, nagyobb nyomást érzel a 2. évadban?
Tatiana: Ez összetett dolog. Beszéltem a közeli barátaimmal arról, hogy félelmetesebb bemenni dolgozni így, hogy az emberek nézik a sorozatot. Ijesztőbb, de ők szeretik, amit csinálunk. Nem azt kérdik: "Meg tudod csinálni újra?" Hanem hogy "Ó, mikor láthatjuk már az új részeket?" Ezt a sorozatot a nézőkért készítjük. Történeteket mesélünk el, és ha tetszenek nekik, az remek. El kell fogadnunk a tényt, hogy már vannak nézőink. Ijesztő, mert nagyobb a nyomás, hogy felmutassunk valamit, de ez jó dolog.

forrás: tvguide.com